"Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte..."

"...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek..."

Szóval szülinap. Meglepetések. Bár sejtettem, hogy lesz valami... meglepődtem. Nem is kicsit. El se tudom mondani nem hogy leírni, hogy mennyire hálás vagyok, és hogy mennyire nagyon szeretem őket. Mindegyiküket. Ők az én második családom. És ezt köszönöm Neked!

2 dolog, ami nagyon megérintett:

"Azt akarom, hogy örömmel töltsön el az, aki vagy, ami vagy, amit birtokolsz és amit még elérhetsz. Arra akarlak ösztönözni, hogy mindig felfelé tekints, arról a pontról, ahol állsz."

'Legyél mindig ilyen mosolygós és vidám, mint amilyen vagy, mert Isten ilyenné alkotott, boldognak akar látni és tudom, hogy Te az Ő ajándéka vagy! Én ilyennek szeretlek! És kérlek ne hagyd el a benned levő bolondot. :)'

Hát nagyon szépen köszönöm!!

Egy hétig nagyon jó volt. Volt dolgom, nem unatkoztam, nem gondoltam rá annyit mint eddig. Tényleg jó volt! Ha kicsit rossz volt a kedvem esetleg, az sem miatta volt, és ez nagyon ritka mióta vége lett. És úgy utálom, hogy egy kicsit jó, aztán megint rossz... És most nem tudom. Egy hete tényleg átadtam ezt Isten kezébe. Nem mondtam el azt, hogy legyen meg a Te akaratod, és utána 2 perccel könyörgtem azért, hogy de légyszi azért hagy reménykedjek Abban. Nem, nem így volt. Tényleg elmondtam. Elmondtam, hogy nálad van minden. Te vagy az életem Ura. Ez a te kezedben van. Ha az az akaratod, hogy vége ennyi volt. Legyen úgy. Ha az, hogy nem, még nincs vége, csak várni kell, legyen úgy. És azóta nem foglalkoztam ezzel. Próbáltam ezt kizárni az agyamból. De most meg... kicsit szétcsúsztam. Hála Istennek tényleg csak egy kicsit. De így is rossz. Egy éve felköszöntött... azt mondta hogy szeret, kaptam tőle vörös rózsát. Nem akarok mindig itt siránkozni. Tényleg nem. Most se akartam sírni. Csak jött. Most is leírom, de próbálom elhesegetni. Próbálok imádkozni, próbálok megint közel kerülni Istenhez. Próbálom élesztgetni a lángot. Próbálom.... De ha elbukok, lehet hogy feladom.

Most nem fogok írni egy darabig. Nem.. túl sok a szép emlék. Nem írok le semmit... nem mondok senkinek semmit. Magambatartom... Nem nehezítem mások sorsát az én piti dolgaimmal.

Majd az Úr elrendezi...

Nem tudok bízni benne. Nem tudok hinni benne. Nem megy egyszerűen. Adott nekem valamit.. aztán elvette tőlem. Nekem adta. Akkor miért vette el? Mire akar tanítani? Miért jó neki az hogy ha nekem fáj?

Azt mondta Peti bá, hogy ha közelebb kerülök Istenhez jobb lesz és válaszokat is fogok kapni... Amikot közel vagyok néha hozzá, akkor vagyok biztos a jövőben. Amikor távol akkor kételkedek.

De most egyszerűen hozzá se akarok szólni... Megbántott. Csalódtam. És nem értem. És fáj.

Azt se akarom, hogy szülinapom legyen.... Nem akarok semmit se már, csak hogy múljon el a fájdalom.

köszönöm, hogy ott voltál. köszönöm, hogy utánam jöttél. köszönöm, hogy kisírhattam magam a válladon. köszönöm, hogy vagy nekem.

Ma lennénk egy évesek. Augusztus 7-én... fél éve még tervezgettem, hogy jaj de jó lesz most pedig... utálom ezt a napot. Ki vagyok borulva... Már nem bírom, hogy fél éve csak fáj itt belül valami, ez már sok nekem. Nagyon sok. Több mint amit el tudnék viselni vagy fel tudnék dolgozni. Egyszerűen csak fáj és szükségem lenne valakire aki letörli a könnyeimet... mert azok csak jönnek jönnek... és nem állnak el.

:(

Minden negatív dologra, amit magunkra mondunk, Istennek van egy pozitív válasza. Azt mondod, hogy: 'Félek'. Isten az mondja: 'Nem félelemnek lelkét adtam neked' (2Tim. 1,7)

Na jó, de ha nem a félelemnek lelkét adtad belém.. akkor mért félek mégis minden kis apróságtól amit meg kell tennem? hm? Mond miért? És ha kérem, és szeretném akkor ez miért nem változik?

Mostmár aztán elegem van... azért se leszek rossz kedvű... a kukim tele van mááár nem érdekel, nem leszek gatyán nem leszek depis... akkor se ha valami elromlik akkor se ha visszaemlékezem dolgokra amik pont ilyenkor történtek... akkor se ha nem tudom nem lesz rossz kedvem, nevetni fogokés örülni fogok az életnek. Örülni fogok és kész. Régen is életvidám voltam, az akarok lenni megint!!! És az is leszek, nem fogom feladni, mert ez fontos és mert most elszánt vagyok és leszarom, nem is tudom már mit szarok le mert itt elment mellettem egy nagy pók én meg itt na szóval kicsit beszartam.. na mindegy szóval értitek... most elszánt vagyok! Csak az a baj, hogy már most a sírás kerülget...no mindegy.