Olyan szar most. Vagy nem is szar, inkább semmilyen. Nem vagyok sehogy. Üres vagyok, nincs bennem semmi. Semmi érzelem. Nem az, hogy most jaj milyen szar. Jah vannak szar dolgok.. amiket senki nem tud. És jah nehéz. De mért vagyok üres? Persze vannak rossz napok, aztán meg jók. De semleges napok is? Mi az, hogy csak vagyok és nem érzek semmit? Mi ez már? Mi a rák van? Az van.. azthiszem, hogy elhidegültem pár embertől... vagy talán mindenkitől. Szar ez.. szóval igen szar. És nem könnyű mert én mindig is az a fajta voltam, aki nagyon nagyon nehezen nyílik meg... de egy valaki mindig is volt aki sokat tudott rólam. Már nincs senki. És ez az én hibám. És senki nem tudja, hogy most mire is gondolok. Nem tudom mit tehetnék, hogy változtathatnék... mert kéne, érzem, szükség lenne rá. De biztos hogy lenne értelme. Meg mostanában keveset beszélgetek a barátokkal. Úgy értem az ifisekkel. Igazából 1 emberrel beszélek sokat, mert együtt szoktunk reggel menni. És ennyi. Mással nem. Kezdek kiesni abból a körből. Azt hiszem. Mindegy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.