Az életben gyakran azok a legnehezebb pillanatok, amikor úgy érezzük, Isten nem akar segíteni, vagy megadni azt az eredményt, amit várunk. Ilyenkor tanulunk valamit Isten hallgatásáról. Amikor Isten nem szól egy szót sem, akkor tanít minket, még a némaságával is. Azáltal enged növekednünk, hogy rákényszerít a gondolkodásra, a tanulmányozásra, arra, hogy magunk jöjjünk rá a végköveztetésre, míg Ő szerető szülőként várakozik a háttérben. A hit hallásból van, de a türelem a csendből születik. Türelmet Isten akkor ad nekünk, amikor a rossz dolgok nem változnak. Ez az Ő nyugtatója a nyugtalan szív számára. Ezt a balzsamot dörzsöli fájó izmaidba, amikor úgy tűnik, hogy már a végsőkig megfeszültek. Ezek azok az idők, amikor a fájdalom már olyan régóta tart, hogy egyedül Isten tudja megadni az elviseléshez szükséges türelmet – kegyelmét, mely átvisz rajta.

A várakozásnak sok haszna van. Például, ha megtanulsz várakozni és megfigyelni a dolgokat, jobb döntéseket fogsz hozni. Ma talán azt gondolod valamiről, hogy nem tudnál nélküle élni, de lehet, hogy holnap örülni fogsz annak, hogy nélküle élsz. „…semmi jót nem tagad meg az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:11 NKJV). Tehát, ha Isten azt mondja, „Várj!”, bízz benne! Vagy nem erre van most szükséged, vagy pedig valami jobbat tervez számodra. Azt mondod: „Jó, de közben mit csináljak?” A Biblia azt mondja: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14 Károli). Ne erőlködj, ne lármázz, ne cirkuszolj – engedd, hogy Isten végezze munkáját, és te megerősödve fogsz kijönni mindebből, és jobb eredményeket kapsz.