Én generálom a bajt magamkörül... csak is én. Senkit nem hibáztathatok ezért. Senki mást csak magamat. Úgyse tudjátok miről beszélek... Most olvastam el egy könyvet. Arról szól, hogy a csaj felsorol 13 okot, hogy mért lett öngyilkos. Nekem az egészből az jött le, hogy a lány feladta. Lett volna esélye, hogy "megmeneküljön", és bár 13 embert hibáztatott úgymond, vagyis csak 12 mindegy végülis, ezek nem olyan dolgok voltak amiért meg kellett volna ölnie magát. A lényeg az hogy feladta. Rajta múlott az élete, nem másokon, nem mások a hibásak hogy odajutott, hogy véget vet az életének. És én bár sosem gondolkoztam ilyenen, nem is akarok nem vagyok ilyen beteg vagy hogy mondjam... de az már sokszor megfordult a fejemben, hogy feladok valamit.. természetesen nem az életemet, az kell nekem. De mást, akármit, akár egy életfelfogást, akár egy iskolát, akár egy barátságot akármit. És szar, mert sokszor másokat okolok. Ha ő nem tette volna ezt, ha mást mondott volna stb.. de nem, én vagyok a hibás. Nem azért mondom mert mártírkodok. Egyszerűen ezt érzem, mert ha én így vagy úgy csináltam volna valamit akkor az a másik nem tette volna ezt vagy azt vagy ha én másként szólok akkor ő sem biztos hogy úgy szól hozzám. Mindegy hülyeség az egész, de azzal hogy így viselkedek... ellökök magamtól mindenkit. Nem akarom ezt de nem tudok mit csinálni. Bunkó vagyok meg flegma és sokszor leszarom, hogy megbántom-e ezzel a másikat vagy nem. Változni akartam, hát tessék megkaptam. Nem akarok a végén egyedül maradni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.