Istené.
Ez aztán végképp. Mindenben a tökéletes, teljes, mély szeretet. Amikor a menyasszony megcsalja, elhagyja, hűtlen lesz, paráználkodik, idegen istennek áldoz, bálványt imád. És akkor még ő jön közel.
Jönnek a poroszlók és elfogják, az eltorzult arcú farizeusok elítéltetik, a felelős mossa kezeit, a katonák jönnek és végrehajtják a parancsot. Megölik, megfeszítik, kifeszítik, felfeszítik az Isten Fiát. Pattannak az izmok, kiserken a vér, szétnyílik a bőr, az inak közé fúródik a szög, feszíti a húst és az izmokat a vas, ömlik a vér, megfeszül a fájdalmas kéz, és még mi ez mindahhoz, ami belül történik, hogy ártatlanul ítélik el. 

Az is idegesít, hogy mennyire igazságtalan ez az egész. Hogy nem volt ott a tömegben egy ember sem, aki azt mondta volna: emberek, hát térjetek észhez! Ez koncepciós per! Ő nem követett el semmit. Azokat végképp nem, amikkel vádolják. Zsidó vallási vádak alapján, de a római (megszálló) hatalom jogán ítélni el?
Idegesít a tömeg, az arctalan, Barabbást kiáltó massza, az üvöltöző, gyalázkodó emberek sokasága. Utálom a tömeget, szeretném, ha nem lennék tagja ennek a szürke, hömpölygő valaminek, ki akarok törni, én nem ide tartozom!
Nem elég, hogy én vétkezem ellene szüntelen, még ő jön elém. Imádkozik értem a kereszten. Rám bíz embereket. Nem száll le, bár megtehetné. Idegesít ez a hatalom nélküliség. Idegesít ez a gyengeség. Idegesít az igazságtalanság. Idegesít ez a szeretet. 

Köszönöm, Uram, hogy te más vagy. Hogy te nem emberi mércével mérsz. Hogy te akkor is szeretsz, ha én elfordulok tőled. Hogy utánam jössz, hogy utánam nyúlsz. Hogy felhívsz. Üzensz. Jelzel. Adsz. Köszönöm, hogy te előbb szerettél, hogy „úgy” szeretsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.