Gondolkoztam most hogy írjak-e... Valamit magamról. Nem elmélkedést, nem csak betenni egy képet, hanem írjak-e az érzéseimről, a hogyan létemről. Vajon érdekel-e valakit? Olvassa-e ezt egyátalán valaki? Végülis mindegy, nem azért írogatok ide, hogy mindenki ezt olvassa... csak egyszerűen le kell írnom. Mostanában írtam naplót. Hát... igen 2 este írtam aztán már nem. Nincs mit írnom. Azon a két estén volt miről... És valahova le kellett írnom, ha már elmondani senkinek nem mondom.

Most jól vagyok. Nem aggódok... pedig lehet, hogy kéne a vizsgák miatt. A jövő miatt. Az élet miatt. A barátaim miatt. A családom miatt. Szóval úgy egy pár dolog miatt. De most nem aggódok. Most nem agyalok. Minek? Attól, hogy naphosszat gondolkodom megoldódik valami? Nem.. Attól kezdve fognak a dolgok változni amit teszek értük. Ha ülök a szobámba egyedül és gondolkodok az nem változtat semmin. Oda kell mennem emberekhez, és tenni azért hogy a kapcsolatom jobb legyen velük. Oda kell mennem, és meg kell ölelnem őket, nem pedig msnen leírni, hogy szeretem őket. Meg kell nyílnom, hogy lássák, hogy bízom bennük. Ezzel nincs is semmi gond... Mondhatná bárki. De nekem ezzel igenis gondom van. Nem kezdek most megint bele a szar vagyok, gátlásos vagyok, semmire sem vagyok jó dumába. Minek... Tök mindegy. Tök fölösleges. Eddig sajnáltam magam, és mindig kértem a változást... akartam hogy egyszer csak reggel felkelek és máshogy látom a világot. Boldogabb vagyok... bátrabb vagyok... akármi. Mindegy mi, csak változás legyen. És nem. Imádkoztam, kértem, vádoltam. Nem kaptam meg. És rájöttem a titokra. Vasárnap az igehirdetésen Tímea néni, felolvasott egy történetet, nem emlékszem sem az íróra sem a címre. Bár talán a cím az volt hogy Orvosság, nem biztos tényleg. A lényege az volt, hogy volt egy nő aki az anyjával élt együtt, akinek a jelenléte 2 házasságát is tönkre tette. A nő végül megutálta az anyját. Elment az orvoshoz vagy egy paphoz? Nem tudom már. És kért orvosságot. Végülis a doki íratott egy receptet, amin nem orvosságok voltak, hanem pl. hogy hétfőn kérdezze meg hogy hogy van az édesanyja, kedden kérje meg hogy zongorázzon neki, szerdán mikor elaludt, takargassa be, és adjon az arcára egy puszit stb. Szóval mi volt a lényeg? Mi volt az ami elgondolkodtatott? Hogy a nő imádkozott, hogy tudja szeretni az anyját. Egy olyan érzésre várt, vágyott, hogy nem utálattal néz rá, hanem szeretettel. De az imán kívül semmit nem tett. És az orvos azt mondta neki, hogy cselekedjen. Ide nem gyógyszer kell, nem valami vilégmegváltó "érzés" kell. Nem. Itt az kellett, hogy az asszony cselekdjen, hogy tegyen valamit. Mert ha ül a szobájába nem fog semmi sem történni. Valakinek tenni kell. Vagy az egyiknek vagy a másiknak, mindegy kinek. Értitek ugye? Attól, hogy imádkozok azért hogy javuljon meg a Szilvivel a kapcsolatom, nem fog megjavulni. Nekem oda kell mennem és beszélnem kell vele. Nekem kell érte tennem. És nem vádaskodnom kell. Nem is tenném. Szeretem. De nyíltan kell vele beszélnem. Személyesen. Nem msnen. De megfutamodok. Én nem tudok beszélni ilyen dolgokról. Meg megnyílni se tudok. Mindenki mondja, hogy nem bízunk senkiben semi az ifibe. Én nekem nem ez a bajom. Jó valamilyen szinten ez is. De inkább az, hogy... ez lehet hogy fura vagy én nem tudom, de semmi közük hozzá. Persze baromi jól esik ha megkérdezik, meg ha látják hogy rossz kedvem van akkor megölelnek. De én nem mondom el senkinek. Nem tartozik rájuk. És ez nekem megfelel így. Nem kell másoknak tudni az én problémáimról. Valaki úgy is tudja... Az egyik Isten. A másik meg... időnként, nem mindig csak ha épp úgy vagyunk... akkor a Szilvi. Ennyi. Nekem ez így jó. És sajnálom, tényleg ha ezzel fájdalmat okozok bárkinek is. De vannak dolgok amik nem taroznak mindenkire. Hát most így ennyi jutott eszembe. Ha valaki olvassa ezt, akkor azt megkérem, hogy imádkozzon azért... hogy nem is tudom. Talán, hogy kapjak erőt a cselekvéshez. Köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.