Azt mondják, hogy majd idővel jobb lesz, hogy tompulni fog a fájdalom... persze, később biztos nem fog ennyire fájni. De mikor? Még egy nap sem telt el, de sírtam annyit mint 6 másik... Ez nem jó. Én többet nem akarok szerelmes lenni. Volt/van egy, akit szerettem/szeretek... még mindig. Mindentekintetben ő volt az első. És ha neki nem is volt olyan jó, ha már nem is szeret úgy... nekem akkor is jó volt, én élveztem minden percét. És hiányzik... hogy többet nem ölel meg, nem ad puszit... nem beszélünk majd.

Elfogom egyátalán valaha felejteni? Úgy igazán? Nem hiszem... Az elsőre mindig emlékszik az ember.Azt mondják...

Nagyon fáj:(

"A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de egy dolog közös bennük, hulló csillagok, fennséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanásai, melyek egy perc alatt elillannak."

Ebben van valami...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.