Kell, hogy elvesszek... hogy sírjak, hogy fájjon.. kell, mert ilyenkor odafordulok Istenhez.. Azt hiszem, nekem tényleg szükségem van arra, hogy szétessek.

Azt mondta megszabadít... várok, türelmesen. Közbe néha kicsit szétcsúszok, de mindemellett valami megváltozott. Kezdek boldog lenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.