Miért mindig én vagyok a hibás... miért? Miért miattam van minden? Mért én rontom el dolgokat? Mért nem tudok olyan lenni mint mások? Miért szeret mégis? Megse érdemlem. Köszönöm, hogy őt adtad nekem.

Segíts Istenem, ne hagyj egyedül a gondok közepette. Add, hogy úgy tudjam szeretni mint még senki mást, add, hogy ez örökké tartson. Ne múljon el a szeretetünk egymás iránt. Add, hogy feltudjam adni a gátlásaimat és rossz szokásaimat, érte. Add, hogy pozitívan álhassak mindenhez. Adj bocsánatot a bűneimre. Adj sok sok sok szeretetet a szívembe. Kérlek. Hallgass meg. Segíts. Csak benned tudok reménykedni. Csak te tudsz segíteni. Csak te. Add, hogy boldoggá tehessem. Nem akarok mást csak ezt... egész életembe. Nektek élni. Neked, és neki. Ha nagy leszek akkor őt szolgálni őérte élni. Ez helyes? Te vagy az első, ő a második. De szeretem. Nem baj ha érte élek? Ugye nem? Ha igen akkor ne haragudj. Akkor igyekszem másként csinálni. Csak segíts.

Te teremtettél ilyennek. Miért? Talán... erősíteni akarsz? Azzal, hogy változnom kell... De miért nem lehettem alapból erős személyiség? Mondjuk... Ez jó... Mert könyebb így követem Téged, mintha a saját akaratom és terveim vezérelnének.

Jó ez így...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.