Voltunk ma Pesten a Robival, moziba meg ilyesmik... hazafele nagyon rossz kedvem lett... csak úgy a semmiért elkezdtem sírni... jó mi? Csak én lehetek ennyire hülye mondhatom. Aztán már minden kis dolgon elkezdtem gondolkozni, és kombináltam mindenféle hülyeséget... azért mer nem vette észre hogy sírok... azért mert nem fogta meg a kezem... azért mert nem nézett rám.. ilyeneken.. most komolyan normális vagyok én? Ahelyett, hogy én néztem volna rá, vagy fogtam volna meg a kezét vagy nem tudom akármi más... nem tettem. Mindig azt várom el, hogy ő tegyen mindent... amiket az előbb is írtam.. öleljen meg, fogja meg a kezem stb stb. De ezt ugyanúgy én is megtehetném... De annyira önző vagyok bakker most jöttem rá... mindig azt akarom, hogy nekem legyen jó, mer nekem ez jól esik meg az jól esik, és nem törődök azzal, hogy neki mi esik jól... Már a tököm tele van... hogy semmit az ég világon nem bírok jól csinálni... ááááá nem hiszem eel....

Nagyon szeretem, mindennél jobban! Komolyan.

Nem akarom megmutatni neki ezt a blogot, de titokba örülnék neki, ha valahogy ezt eltudná olvasni... mert ide őszintén írok, és hozzá is őszinte vagyok, csak nagyon nehéz elmondanom neki ilyen dolgokat, nagyon nehéz megnyílnom előtte, de más előtt is. Ez nem biztos, hogy baj, csak hosszútávon elég kellemetlen, ha mindent harapófogóval kell kihúzni belőlem.

Már komolyan ilyenkor elgondolkozok rajta, hogy miért ismert meg... mert mióta én vagyok neki vagy vele vagy nem tudom azóta... rázúdítom ezeket a hülyeségeket és rossz neki. Miattam értitek?

Kérlek segíts Istenem, hogy boldoggá tudjam őt tenni!! Add meg ezt nekem könyörgök!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.