Igazából azt vettem észre, hogy erősebb vagyok. Persze nem vagyok olyan kemény mint a szikla, sokszor elszomorodok, de próbálom magam tényleg túl tenni. És most tényleg próbálom. Akárhányszor gondolok rá, vagy jut eszembe mindig elhesegetem ezeket. És megy, és működik és ez jó. És tényleg felejteni akarok. Persze hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tör rám néha hogy hm.. mi lenne ha mégiscsak.. stb. De már az sem az igazi. Inkább csak az hiányzik, hogy valaki úgy szeressen, és mivel eddig ő szeretett csak úgy ez az ő személyében hiányzik. Még. De remélem, hogy már nem sokáig... Hm meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.