"Minden lehetséges annak aki hisz..."

Hát jóó... hogyne. Sose akartam ilyen lenni. Mindig azt hittem, hogy kőkemény hitem van. Úgytűnik rosszul hittem. Összedőlt a világom. Építsem újra? Miből? Erőm nincs. Ami volt elfogyott. Senkim sincs akire támaszkodhatnék. Olvasom a Bibliát. Kapok egy ígét. Egy bíztatást. Egy nyugi majd minden rendben leszt. Boldogsággal a szívemben, nyugodt lélekkel fekszem le. Majd a másnap még szarabb mint az előző. Heh. Nem vágom. De már hova sírjak... Már attól félek, hogy nem lesz könnyem.. hogy elfogy. Talán az a megoldás, hogy szarok bele a világba. Szarom le hogy összedőlt minden körülöttem. Az emberek... a hitem... semmi sem jó már. Tényleg vége. Hova küzdjek már? Mutassam meg, hogy kemény vagyok? Ugyanmár... nem sokkal utána, ugyanígy erőtlenül omlanék össze. Akkor minek?

Tudom, hogy szeretsz. Tudom, hogy lemosod a bűneimet. Tudom, hogy tisztává teszel. Fehérré. Fehérebbé a hónál. Tudom, hogy segíteni akarsz. De amikor csak a szar dolgok jönnek nehéz abban hinni hogy lesz majd jobb is. Tudom én mondtam mindig, hogy majd lesz jobb, Istennek ezzel is van célja. És tessék most itt vagyok én, a trutyi kellős közepén és nem tudok reménységgel nézni a jövőbe.

Nincs olyan személy akihez bátran elmehetnék és elmondhatnám, hogy mi nyomja a kicsi szívem... Volt ilyen. De valami megváltozott. Valami más lett. És nem értem. Nem tudom mi. De nagyon hiányzik. Legalább őt ne vedd el tőlem. Ha már a másikat elvetted. Most már elég lesz... Már fájt eleget. Jöhetne a felüdülés. Jöhetne a jó idő a szívembe, a napsütés. Kéne egy kis jó.. Egy kis segítség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.