Futottam, csak futottam az éjszakában, kerestem a megoldást, de mindhiába. A tükörből nem sok remény nézett rám vissza, a szívem ólomból és a kezem sem tiszta. Nézz meg jól! Rajtam csak a kegyelem segít. Menekültem magamtól, mert amivé váltam nem volt túl hízelgő - bevallom - jobbat vártam.

Van-e, aki megbocsát nekem? Van-e, aki nem enged elvesznem? Van-e, aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem? Van-e, aki megbocsát nekem? Van-e, aki szenvedne helyettem? Van-e, aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem?

Azt hiszem, igen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.