Tudod az a baj veled, hogy mindig csak azt látod, ami rossz körülötted: beszélsz a fájdalmakról, miket ez a sors rád rótt...Állandóan nyavalyogsz, hogy mindenki magadra hagyott, de azokat bezzeg nem veszed észre, akik mindvégig melletted állnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.