Senki nem tudja, hogy ilyenkor mi megy bennem végbe. Senki nem tudja, hogy valójában milyen vagyok. Senki nem érti, hogy mit miért teszek, vagy nem teszek. Csak azt látják, h ezt nem csinálom, azt nem csinálom, ezt is elrontom, azt is...

Idő kell... idő kell, hogy bátorodjak, hogy megnyíljak. De senki nem érti... Ezzel egyedül vagyok mint a kisujjam.

Most nem siránkozni akarok, csak ahj... ez marha szar.

Mindegy. Leszarom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.