Megint jönnek a miértek... Miért vagyok ekkora rakás szar? Miért nem tudok feloldódni? Miért nem tudom kimutatni annak az egynek, hogy mennyire szeretem? Miért nem lehetek olyan "laza" és felszabadult mint a többiek? Miért félek beszélni az érzéseimről? Miért vannak ezek a megkötözöttségeim? Miért nem szeretem magam? Miért teremtett az Úr engem ilyennek? Ilyen... gyengének, sírósnak, felősnek. Nekem ez nem jó. Neki miért az? Mit akar ezzel elérni? És mért mindig annak okozok ezzel rosszat akit szeretek? Miért? Most komolyan.... Félek fősulira is menni... rohadt jó.. és miért?? Azért... azért mert félek egyedül... egy nagy ismeretlen iskolába... 19 éves vagyok, ez szánalmas... Annak is érzem magam... És ezek után... hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok, ezek után legyen jó kedvem? Ugyan mi a frársznak örüljek? Minek?? Ezek a dolgok engem ... felemésztenek... én ezt nem értem... Miért??

Úgy félek attól, hogy ezzel a viselkedéssel elfogom őt veszíteni... Ettől félek a legjobban... Én embert így még nem szerettem. De azzal, hogy ilyen vagyok csak tönkre teszek mindent... Egyátalán jó valakinek az, hogy én megszülettem?

Istenem... félek... ne hagyj el... és ne engedd, hogy ő elhagyjon!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.