"Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet."  Jelenések 3, 8

"Megalázlak ugyan, de többé nem alázlak meg." Náhum 1, 12 A szenvedésnek van határa! Isten küldi, és Ő vet neki véget. Talán sóhajtva mondod: Mikor lesz már vége? De ne feledd, hogy minden bajunk teljesen megszűnik, ha egyszer véget ér a gyötrelmes földi…

Én ezt már nembírom. Komolyan. Kikészültem. Félek. Nem boldog. És én sem. De szeretem. Nem akarok nélküle lenni. Istenem mért van ez? Miért? Miért nem tehetem boldoggá???? Mond meg mért.... Mért teremtettél egy ekkora rakás fosnak? Most komolyan.Kész vagyok teljesen. Elegem…

Nem akarok elkeseredni megint. Nem akarom feladni. Szeretnék erősebb lenni. Csak egy kicsit. Istenem azt mondtad, hogy megadod kérésünket, hogy örömünk teljes legyen. Add meg kérlek... Könyörgök, mielőtt megint gatyán lennék és kiborulnék. Legyél velem és segíts meg engem.

Isten mindsennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne...

Az előző bejegyzésre ez a reakció:...: aha...: örülökén: hogy?...: egyrészt hogy ezt megosztottad velem...: jól esett...: köszönöm...: másrészt hogy ezt éledén: hát nicns mit...: és így gondolkodsz...: mert ez azt jelenti hogy neked ISTEN a legfontosabb, hogy te valóban Krisztus…