Én ezt már nembírom. Komolyan. Kikészültem. Félek. Nem boldog. És én sem. De szeretem. Nem akarok nélküle lenni. Istenem mért van ez? Miért? Miért nem tehetem boldoggá???? Mond meg mért.... Mért teremtettél egy ekkora rakás fosnak? Most komolyan.

Kész vagyok teljesen. Elegem van. Elakarok menni innen. Minek születtem meg mi a francért??? Ha csak mindig a szarságok vannak.

Ha szeretem akkkor mért nem lehet jó??? Miért kell ezen ennyit szenvedni?

Belefáradtam.

De rohadtul szeretem. És belepusztulnék.... igen... ha vége lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.