Nem tudom mégis mit kellene tennem, hogy a dolgok változzanak. Kértem Istent, imádkotam, próbáltam hinni. Tényleg próbáltam. Sokkal erősebb vagyok mint mondjuk egy éve, többet elbírok szerintem, és ha eldöntök most valamit akkor amellett kitartok, vagy legalább próbálok ami sose volt rám jellemző, mert ha nem megy elsőre valami akkor feladom. Na hát ez van, ezt dobta a gép. Ennyi változást látok összvissz. Nem baj, jó ez meg minden. Örülök is neki.. jipii. De ez nem elég, nem az hogy hú de türelmetlen vagyok és mégtöbbet akarok, csak azért jó lenne valami ha történne. Például nem süppednék bele a magányba. Vagy mondjuk lenne hitem. Annak úgy azért tudnék örülni. Tudom, hogy ez(ek) lassú folyamat(ok).... és ki kell várni, Istennek nem olyan az időbeosztása mint nekünk, neki végtelen ideje van. De valamit tehetne azért. Nem mondom azt, hogy nem foglalkozik velem... Mert ha lefekvés előtt, mikor imádkozok elsírom magam a sok szarságtól akkor azért elég megnyugtató, hogy ő legalább szeret. És pont ezért tudom, hogy értékes vagyok. Igen tudom az vagyok. Csak sokszor a dolgok nem ezt mutatják. De tudom... csak sokszor nehéz elhinni. Nagyon nehéz.

Akartam most egy csomó mindent írni... kiírni magamból a sok szart de nem megy. Nem tudom mi van velem... nem értem magamat. Régen... midnig készültem vártam a vasárnap, hogy hú templom tökjó. Most kedvem nincs felkelni, hogy elmenjek, ma se voltam. Ifire sincs kedvem menni. Meg semmilyen ilyen programra. Eltaszítom magam mellől azokat akik közeledni akarnának, mert most egy ilyen időszakot élek át. Mert most nehéz.. Mert hiányzik a hitem... Meg más is hiányzik. És pont ezért lenne jó ha kihagynék egy kicsit az ifiből. Én így nem tudok túllépni. Lehet, hogy ez szégyen, de így nem megy. Úgy szeretném én átélni azt, hogy Istennek ezzel is volt terve és talán sokkal jobbat készít, de nekem ígért valamit, és ezért nem tudom ezt elfogadni. Szánalmas vagyok tudom. Néha magamból is elegem van. Most úgy örülnék ha messzire járnék suliba, és kolis lennék. Olyan jó lenne elmenni innen egy kis időre... Távol mindenkitől, tényleg... Egyedül lenni. De hát hova mehetnék. Mit tehetnék. Most tényleg padlón vagyok.

Valaki húzzon fel!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.