Szóval az idő. Az idő kérem szépen nem gyógyít meg semmit. Az idő nem fogja elfeledtetni veled az emlékeket, sem a szépeket, sem a rosszakat. Nem bizony. Persze idővel fakulnak a dolgok. De amíg te emlékezni akarsz addig emlékeni is fogsz. Eltelhet fél év, vagy 1 vagy 2 vagy 10... Akkor sem felejtessz. Nem felejtessz, mert neked volt egykor valami, ami fontos volt, ami akkor az életed része volt, ami kiegészített, ami teljessé tett. Biztos volt azóta is ilyen és lesz is még. De egyiket sem fogod feledni. Van olyan is ami elmúlt és felejtened kéne. Mert hát elmúlt... vége. Amíg te nem döntessz úgy, hogy na jó nem fájdítom tovább a szívem. Lezárom. Elmúlt. Hagyom múlni bennem is. Addig szenvedni fogsz. Addig fájni fog. Addig könny gyűlik a szemedbe mikor rá gondolsz. Felejteni nem olyan rossz. Nem olyan ijesztő... Csak elsőre tűnik annak. De mikor eldöntötted, akkor hatalmas teher kerül le a válladról. Hidd el, megéri. Ami elmúlt mert el kellett, azt időnként jobb feledni. Persze nem kell mindig lezárni mindent. Van amire érdemes várni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.