Ez az a nap. Igen. Az volt. Jó volt. Különösebben nem vártam... gondoltam úgyis majd a többiek tombolnak én meg hátul állok vagy ülök csendesen a fűben. Hát nem így történt. Előrementem a többiekkel. Ki tudja mi okból, felszabadult voltam. Ugrálni akartam és énekelni... de nem fértem el. Kijöttem onnan és oldalra mentem, ahol volt hely. Egy ismerős arcot se láttam. Lehet, hogy fura, de ez megnyugtatott. És akkor felcsendült egy kedvenc szám. Felemeltem a kezem és tapsoltam. Énekeltem. Ugráltam! Én! A félénk, gátlásos, csendes lány. Fergeteges volt! Kár, hogy a barátaim előtt nem tudok ilyen lenni. Talán akkor minden megváltozna. Jó lenne, örülnék neki. De egyelőre ez nekem bőven elég volt. Örülök, hogy felszabadult voltam. 

Köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.