Olyan furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük, boldog talán, s irigykedünk minden szaván. Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták, szabadok. S nem vesszük észre, hogy vennénk észre, h könnyei égnek csillogó szemében. Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.