Elég bonyolult dolgok ezek az érzelmek... csomó minden kavarog bennem.... nemtom mi miért van. Hát... egyszer biztos megtudom.

Valahogy úgy kezdődik, hogy Te azt mondod most már mosolyogjak, most már fejezzem be, és legyek olyan, mint régen. És általában azzal fejeződik be, hogy Én rádvágom az ajtót. Meg kell tanulnod végre, hogy ez is Én vagyok. A bánatommal, a könnyeimmel együtt. Ugyanaz az ember,…

Itt csak az a nagy baj, hogy amikor úgytűnik, hogy rendeződik néhány vagy esetleg több dolog, és már kezd az ember felszabadulni a sok szar gond alól... akkor BUMM... Jön megint a sok szarság...Most kezd jólenni... kezdek boldogabb, jókedvűbb lenni. De félek. Vajon ez most meddig fog…

Azt hiszem, hogy kaptam erőt....