...elmélkedés...

2010.05.26. 22:24

Hit... mi az a hit? A nem látott dolgok meglétében való bizalom? És ha kapsz ígéretet valami felől akkor már nem kell a hit? De ha jönnek a kétségek akkor mégis csak kell a hit nem? Különben hogy éled túl?

Hogy éled túl azt, ha valaki akit szeretsz nagyon, talán jobban mint saját magad... mert biztos, hogy van ilyen, de hogy éled túl ha az meghal? Vagy elhagy? Van olyan hogy valaki aki egész életedben veled volt, vagy lehet hogy csak néhány évet, elhagy.... De nem az idő számít. Hanem az, hogy amíg vele voltál ha gondjaid voltak, tudtál mosolyogni, mert ő ott volt neked és te is neki, számíthattaok egymásra, minden gondotokat, örömötek egymással osztottátok meg. Nem feltétlenül kell, hogy ez egy ellenkező nemű személy legyen akibe szerelmes vagy. Lehet egy családtag is vagy egy barát. A lényeg, hogy szeretsz vele lenni... és nem tudod nélküle elképzelni. De valami történik. És vége. Az amire azt hitted, hogy örökké tart annak egyszer csak vége szakad. Miért? Amire az égben rábólintottak az miért szakad meg? Tény és való, hogy okkal. Hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül, az Atya akarata nélkül. De a lényeg... hogy éled túl? Hogy éled túl, hogy tegnap még itt volt, holnap már nem lesz? Hogy éled túl azt amikor rád tör a rengeteg szép emlék? Hogy éled túl azt amikor eszedbe jut az a pillanat mikor azon gondolkodtál, hogy hogy lehet ember ennyire boldog mint te? Hogy éled túl a hiányát? Hogy éled túl az életet nélküle? Mert túl kell élni! Nem állhatsz meg. Nem pihenhetsz le, az élet tovább megy, vele vagy nélküle, de tovább megy. Vajon az idő tényleg megoldja? Vajon mennyi idő kell? Vajon teljesen eltűnik a fájdalom, vagy csak eltompul. És vajon melyik a jobb? Vajon tudsz majd mást is úgy szeretni? Vajon tudsz még olyan boldog lenni, mint vele? Tudod tovább folytatni az életet mintha mi sem történt volna? Nem. Nem mert megtörtént... nem tudod semmissé tenni. Benned van, ott belül arra vár sok sok idő múlva is, hogy mikor boldog vagy talán ismét, akkor kitörjön és elárasszon keserűséggel, a bánattal és a bűntudattal. Mert tudod, hogy te rontottad el. Meg fogsz tudni bocsátani magadnak? Ha igen, boldogulsz majd. Ha nem... hát így jártál.. nem leszel boldog mert ez mindig benned lesz. Visszajön majd? Megígérték a Föntiek? Meg. Aggodalmaskodsz? Igen. Miért? Mert nem bízol magadban... Nem Istenben nem bízol és nem hiszel, mert tudod hogy képes csodáakt tenni, hanem azt nem tudod felfogni hogy a te életed is megtudja változtatni. Miért nem bízol ebben? Mert akkor rakás szerencsétlenség vagy? Nem vagy az... értékes vagy. Neki értékes vagy, különben nem élnél. És miért nem tesz már akkor csodát? Vagy tett csak te nem vetted észre? Vagy még nem érkezett el az ideje? Mennyi megválaszolatlan kérdés. És még mennyi lesz. És nem mindegyikre derül fény. Nem fogsz mindent megtudni. Az élet már csak ilyen. De Isten veled van. Ezt sose felejtsd el!

Szerző: WhoAmI?

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tothecross.blog.hu/api/trackback/id/tr942034225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RuthSz. 2010.05.28. 14:36:30

..megélhet száz csodát, ki hinni bír.. merj hinni hát..és láss csodát!!!:)