Hát igen. Hm.. nem tudom, hogy mi van most. Nem tudom mit érzek, mit gondolok, én már semmit nem tudok. Üres vagyok. Nagyon nagyon üres. Kértem Istent.. hányszor kértem már, hogy segítsen, hányszor mondtam már neki, hogy nem bírom, belefáradtam. Jobb lett? Igen. Egy kis ideig... egy kis ideig, amíg bízom Abban (nagy A-val) addig jó a kedvem és boldog vagyok. Amint jönnek a kétségek, mert jönnek, nem hagynak élni.. akkor már elbizonytalanodok... és szevedek és sírok és rossz. Tényleg elfáradtam. Nagyon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.