Tegnap voltunk a katolikusokkal Esztergomba. Nagyon jóóó volt!! Az Egyesült Világ Hetét kezdték meg itt Magyarországon, és 7 nap múlva Indiában ér véget. Nagy esemény. Nem a szokásos éneklős-áhitatos-csoportbeszélgetéses programok voltak. Persze volt éneklés, ami nagyon nagyon jó volt, csak sajnos kevés, meg elmondták több nyelven hogy mi is ez az egész, miket csinálnak a világban, különböző segélyszervezeteket hoztak létre stb. Aztán ebéd, majd "műhelyfoglalkozás". Mi, a monoriak..:D plakátfestésen vettünk részt és hát... nem akarok túlozni, de nagyon szép lett, majd felteszem a képet. Tényleg nagyon pöpec lett. És az egész nap nagyon jó volt, de tényleg, nagyon élveztem, nem unatkoztam és ez nagy szó... nem az volt bennem, hogy jaj mikor megyünk már haza, hanem dejó hogy eljöttünk! És igen, nagyon élvezhettem volna (és élveztem is amennyire csak tudtam) a napot, ha nincs az a kicsi bökkenő.. amiről szívesen beszélnék, de nem kérdezi senki, ezért nem mondom énsem, vagy csak nagy ritkán, ha már nem bírom... Igen... itt van bennem még mindig, és nem hagyja hogy boldog legyek. De hogy is lehetnék boldog nélküle?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.