...ez van...

2010.01.20. 19:07

Tegnap sikerült este kisírnom magam... legalább fél óráig bőgtem... Nagyon rossz volt, legszívesebben ordítottam volna, de már mindenki aludt, úgyhogy nem tehettem. Előjött minden, minden ami bántott, minden amit utálok magamba. Ma reggel olyan voltam mint a mosott kaki, kétszeresére dagadt és fájó szemekkel természetesen. A suliba csak egy valaki vette észre, hogy valami nincs rendben. De nem mondtam el neki, hogy mi bánt. Nem hiszem, hogy el kellett volna mondani. Először magamat kell összeszednem, és magamnak kell bevallanom és elfogadnom mindent ami vagyok... Aztán jöhetnek mások, már ha érdekli őket. Visszagondolva a tegnapra, ez már kellett... Tudjátok, ha sírok az megnyugtat. Igaz addig olyan nyöszörgéseket és remegést tudok produkálni, hogy még én is megijedek magamtól. De időnként kell az ilyen, mert utána kicsit jobb. Csak sírtam sírtam és azt kérdezgettem, hogy miért? Persze Istentől, ki mástól. Különleges volt. Tudtam, hogy ott van. Éreztem. Tudtam, hogy sajnál... és hogy szeret ; valahogy ez tegnap este ott egészen nyilvánvalóvá vált, pedig előtte 5 perccel sírtam el az Úrnak, hogy miért szeret engem így? Mikor nem vagyok képes semmire sem, mert szerencsétlen vagyok... Hogy képes annyi mocskos bűn után szeretni engem, amit elkövettem... Mégis miért érdemeltem ki ezt a hatalmas mindent betöltő szeretetet amivel eláraszt engem?

Este olvasgattam idézeteket, amiket még régen gyüjtöttem ki, íme az egyik:

Ha feleslegesnek érzed magad, gondolj arra: Isten érdemesnek tartott megteremteni téged!

és a másik:

Isten személyes kapcsolatban áll veled, bárki is légy. Neveden szólít. Rád tekint és elfogad: úgy, ahogy vagy, amilyennek alkotott. Teljesen ismer téged, ismeri érzéseid, gondolataidat, gondjaidat, képességeidet és gyöngeségeidet. Lát, amikor örülsz, és lát, amikor bánat ér. Odafigyel rád, ismeri szívverésedet, lélegzetvételedet is. Jobban szeret, mint te önmagad.

 

Nem tudom, hogy jobb-e a kedvem, tényleg nem tudom... Nem érzek semmit. Se örömöt se bánatot. Közönyös vagyok.

Holnap megyek beszélgetni Peti bával. Erről. Nem tudom mi lesz, de bizakodó vagyok. Remélem kapok valami támaszt, segítséget vagy útmutatást.

Valami csak lesz...

 

Ja és ma voltam, az egyik barátnőmnél, nézegettem a rajzait, az egyiken egy hal volt és bele volt írva, hogy: Jézus nem azért halt meg, hogy nullák legyünk, vagy nullának érezzük  magunkat, már nem emlékszem, hogy volt pontosan. Mindenesetre azt tudom, hogy ez ma délután nekem szólt.

Szerző: WhoAmI?

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tothecross.blog.hu/api/trackback/id/tr51688320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Women of (törölt) 2010.02.08. 22:11:19

Jó,legalább nem egyedül vagyok így.