...újra...
2011.02.20. 21:39
Nem tudom.. nem akarom... nem értem. Azt hittem, hogy.. de talán mégsem. Néha úgy érzem elvesztem.
...ismét nekem...
2011.02.17. 21:11
sten Igéjének, és megnyitod magad a sátán támadásainak. Pál azt mondta: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett” (1Kor 4:3).Pál megtanulta elengedni a múltat, és előre törekedni, de tudta, hogy még nem érkezett meg. „Nem mintha már elértem volna mindezt… ami… előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Fil 3:12-14). Tudatában volt annak, hogy mik azok a területek, melyeken még dolgoznia kell, de nem volt hajlandó folyton ostorozni magát miattuk. Sose felejtsd el, hogy Isten olyan nagyra tartott téged, hogy elküldte a Fiát, hogy megmentsen bukott állapotodból, és a rád váró ítélettől: „…aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Titusz 2:14). Ki tesz minket tökéletessé? Isten!
Te még a formáltatás folyamatában vagy, tehát lásd magad olyannak, amilyennek Isten lát téged!
...új szelek fújnak...
2011.02.14. 21:32
Nem tudom pontosan m
i van.. velem. De megváltoztam... Azt hiszem. Kinyílt a csipám, de nem úgy, szerintem nem rossz értelemben... jó igen, vagy hogy rosszat mondok és megbántok valakit... de akkor felismerem, és bocsánatot kérek.. és nem mindenért magamat hibáztatom... és ezt nem akarom elkiabálni de kezdem elhinni hogy értékes vagyok. Persze úgy is lesz olyan alkalom, amikor az ellenkezője fog tudatosulni bennem.. és megint előjön ez a szar és értéktelen vagyok dolog... De most egyelőre kiélvezem ezt :)
Ja és még valami... Tudom kicsit későn, de sikerült, és túl vagyok rajta!
...végre...
2011.02.13. 13:15
"Végre én is látom már, hogy te vagy itt szívtelen, azt hogy nekem fontos vagy többé már nem színlelem.."
...hozsánna...
2011.01.30. 12:49
'Teremts bennem új szívet, had lássam amit te, nyisd meg szemeimet, had szeressek úgy mint te szerettél, fájjon az mi neked fáj, hogy elvégezzem azt mire elhívtál, készen álljon mindünk majd előtted...'
...mintha nekem...
2011.01.27. 11:27
Csak csináld!
A Biblia azt mondja: „…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:6-8). Ez az ige kifejezetten arra vonatkozik, amikor bölcsességet kérünk Istentől, aztán amikor megadja a választ, mégis megpróbálunk a saját eszünkre támaszkodni, és tétovázunk. Ugyanez az alapelv alkalmazható az élet minden területére. Láttál már valaha változékonyabb dolgot, mint a hullámok? A szél egyik nap erre hajtja őket, másnap pedig teljesen ellenkező irányba. „Hogyan vonatkozna ez rám?” – kérdezed.
1) Ha olyan családban nőttél fel, ahol mindig mások hoztak döntést helyetted; 2) ha olyan környezetben éltél, ahol az emberek könnyelműen, felelőtlenül döntöttek, és emiatt kialakult benned egy olyan érzés, hogy „túl könnyű elrontani és túl nehéz helyrehozni”; 3) ha a múltban hozott rossz döntéseid lerombolták az önbizalmadat – akkor a mai áhítat neked szól! 
Jakab rámutat arra, hogy egyikünk sem tanul meg Istenre figyelni anélkül, hogy ne hibázna. Tehát ne légy túl szigorú magadhoz! Tanulj a hibáidból, hozd helyre, amit lehet, és légy továbbra is határozott, döntésképes! Ne ess vissza a tétovázás viselkedésmintájába csak azért, mert néhányszor rosszul döntöttél! Gyakran csak akkor jössz rá, hogy a helyes dolgot tetted – ha megteszed! Szánj elegendő időt arra, hogy Istenre figyelj, és ha szükséges, kérj tanácsot másoktól, de ne félj cselekedni! Hozz döntést, és vidd véghez, amit eldöntöttél! Más szavakkal: „Csak csináld!”
...what...
2011.01.23. 11:43
"...tehát saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni."
Ez mi.....
...feladni...
2011.01.22. 12:50
Én generálom a bajt magamkörül... csak is én. Senkit nem hibáztathatok ezért. Senki mást csak magamat. Úgyse tudjátok miről beszélek... Most olvastam el egy könyvet. Arról szól, hogy a csaj felsorol 13 okot, hogy mért lett öngyilkos. Nekem az egészből az jött le, hogy a lány feladta. Lett volna esélye, hogy "megmeneküljön", és bár 13 embert hibáztatott úgymond, vagyis csak 12 mindegy végülis, ezek nem olyan dolgok voltak amiért meg kellett volna ölnie magát. A lényeg az hogy feladta. Rajta múlott az élete, nem másokon, nem mások a hibásak hogy odajutott, hogy véget vet az életének. És én bár sosem gondolkoztam ilyenen, nem is akarok nem vagyok ilyen beteg vagy hogy mondjam... de az már sokszor megfordult a fejemben, hogy feladok valamit.. természetesen nem az életemet, az kell nekem. De mást, akármit, akár egy életfelfogást, akár egy iskolát, akár egy barátságot akármit. És szar, mert sokszor másokat okolok. Ha ő nem tette volna ezt, ha mást mondott volna stb.. de nem, én vagyok a hibás. Nem azért mondom mert mártírkodok. Egyszerűen ezt érzem, mert ha én így vagy úgy csináltam volna valamit akkor az a másik nem tette volna ezt vagy azt vagy ha én másként szólok akkor ő sem biztos hogy úgy szól hozzám. Mindegy hülyeség az egész, de azzal hogy így viselkedek... ellökök magamtól mindenkit. Nem akarom ezt de nem tudok mit csinálni. Bunkó vagyok meg flegma és sokszor leszarom, hogy megbántom-e ezzel a másikat vagy nem. Változni akartam, hát tessék megkaptam. Nem akarok a végén egyedül maradni.