...Mi az álmod?...

2011.06.09. 20:50

„Egy másik álmot is álmodott…” (1Mózes 37:9)

 

Az álmokkal kapcsolatban József két fontos alapelvet tanít nekünk: 1) Tartsd életben az álmod! A történet szerint volt egy házaspár, akik szerették a gombát, és vettek pár kilónyit egy út menti árustól. Készítettek maguknak gombás tojásrántottát, gombasalátát, gombalevest, sőt még valamilyen gombából készült desszertet is kitaláltak. A macskájuk pedig befalta a maradékokat. Később a hölgy kiment a konyhába, és ott találta a macskát a padlón fekve, alig szuszogva. Rögtön felhívta az állatorvost, aki azt mondta, hogy nyilván valamilyen mérges gombát ettek, és azt tanácsolta, hogy ők is menjenek gyorsan kórházba. A gyomormosás után hazatérve a pár arra számított, hogy egy elpusztult macskát fognak találni a padlón. Ehelyett a macska a sarokban kuporgott néhány aprócska kiscicával. Amit haldoklásnak hittek, azok szülési fájdalmak voltak! Ha úgy tűnik, hogy álmod már az utolsókat leheli, csak bízz tovább az Úrban, közelebb vagy világra jöttéhez, mint eddig bármikor! 2) Álmodj újra, de most valami nagyobbat! József második álmot is álmodott, és az nagyobb volt az elsőnél! „…leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag…” (1Mózes 37:9). Ha feladtad az álmodat azért, mert elcsüggedtél, kelj fel, és követeld vissza! Ha már beteljesedett, kérj Istentől egy nagyobbat! Azt mondod: „De ez a kihívás túl nagynak tűnik számomra”. Nem túl nagy Isten számára – sosem fogsz tudni nagyobbat álmodni, mint Isten. Igéjében ezt kérdezi: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?...” (1Mózes 18:14).
Lehet, hogy úgy fogsz meghalni, hogy az álmod még a tervezőasztalon van, vagy éppen épülőben, vagy másra marad az, hogy befejezze, de Istent kell keresned, és újra álmodnod kell!

 

...maradj velem...

2011.06.05. 22:23

Egyszer eldöntöttem, hogy Rád bízom.. És most nem értem, hogy miért van ez, de tudom hogy túl leszek rajta, és tudom hogy képes leszek tovább lépni. Nem tudom miért adtad ezt, de tudom, hogy van vele célod, és remélem, hogy képes leszek elérni azt és tudok majd tanulni ebből, és hogy ezáltal jobb lesz majd, mert rájövök valamire... gondolom. Remélem..mert tudom, hogy nem véletlen van most ez. Csak tudod olyan jó volt 2 hónapig... boldognak lenni. Ne hagyj el...

...ki?...

2011.05.19. 23:09

- Megbántottál. Nagyon csúnyán. Miért bíznék benned újra?

- Először miért bíztál?

- Néha jól szórakoztunk... de nem akarlak látni többé! Nem veled van a baj, hanem velem. Én nem vagyok a te embered.

-...Nem hiányzol egy kicsit?

- Nem.

- Nem hiányzol magadnak? Nekem igen!

...csalódni...

2011.05.15. 21:07

Hát akármennyire is leszarom... azért szarul esik. Pedig azt hittem, hogy jó barátok vagyunk. Hát mindegy, egy emberrel kevesebb. Már úgyis lassan megutál mindenki mert bunkó vagyok, ez van. A másik meg nem tudom, próbálok úgy élni ahogy Isten akarja, tényleg próbálok. Most Tudjukkihez sem állok hozzá úgy ahogy eddig... előítéletekkel, hanem próbálok hmm nem is tudom hinni neki? Vagy valami ilyesmi. És ez jó, olyan értelembe, hogy így nincs bűntudatom, viszont ha megint bekavar.. az fantasztikus lesz, akkor tényleg elküldöm a fenébe... Jó úgyse küldöm el, csak a szám nagy. De néha annyira de annyira jól esne leugatni pár ember fejét, hogy az valami hihetetlen. Bennem csak gyűlnek ezek a dolgok és én elnyomom és nem veszek róluk tudomást, de egyszer lehet kitörök mint a Vezuv. Meg mindig kérem Istent, hogy legyen meg az Ő akarata. Na de... Azért ember vagyok.. és szerintem aki rábízza magát Istenre azért az is tudni szeretné, hogy na jó, de mégis mi az akaratod? Én is így vagyok ezzel. Rábízom, mert már rájöttem, hogy tényleg az a legjobb. De vajon az mi? És honnan fogom tudni? Egy igehirdetésből? Egy igéből? Vagy hogy? Szerintem sehonnan.. és lehet azt mondani, hogy jaj igen már megint negatív vagyok meg mittomén milyen... Nem azért mondom ezt mert ilyen vagyok, hanem mert ismerem magam... Tudom, hogy ha olvasok valamit a Bibliában, és az pont abba a szituációba vág amibe vagyok akkor először úú meg ááá dejóóó kaptam választ.. rá 10 percre meg.. hm mi van ha csak belebeszélem és nem is úgy van? Szóval, mégis honnan tudjam, hogy mit üzen meg hogy? Ez tök nehéz.. Nem tudom, lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen.. na nem baj. Majd ezen is dolgozok...

...ezt most neked...

2011.04.29. 22:39

Őőő... én úgy érzem, hogy tisztába vagyok magammal. Nem tartom sokra magam.. az tény. De ezt nem érdemlem. De mostmár eljutottam oda, hogy leszarom. Beleröhögök a másik képébe és tovább állok. Ha nem tetszik amilyen vagyok, ha utálsz azért amilyen vagyok.. hát sajnálom. Más majd örülni fog ennek.

...jah...

2011.04.11. 22:42

Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén - bár még hiányzik.

...vasárnapeste...

2011.04.03. 23:29

Ma voltunk a Blahán a Golgota gyülekezet alkalmán. Ének-előadás-ének. Ez a menet. Az előadás címe: Mit kezdjek az életemmel? Na hát mondom ez tök jó, ezen amúgy is sokat gondolkodom. Hátha most választ kapok. Az ilyen előadásokkal amik így a címük alapján eléggé érdekelnek, azoktól mindig sokat várok. Mindig azt várom, hogy választ kapjak. Egyértelmű és érthető választ, amit nem értek félre, ami tudom, hogy nekem szól, amit egészen biztos, hogy az Isten üzen nekem. Hát... nem mondom azt, hogy sohasem kapok választ... mert bár olyan egyértelműt nem kaptam... De néha voltak utalások, vagy valami más ami nem is a témához kapcsolódott de mégis megérintett és sokat jelentett számomra. Hát.. ma este úgy ültem neki az előadásnak, hogy megtudok pár dolgot. Ami érdekelt.. azt nem tudtam meg. Nem is tudom mit vártam... azt hogy Isten Lelke leszáll és azt mondta, hogy legyél építész? Vagy könyvelő? Vagy misszionárius?? Nos... ezt vártam. Igen. Ha nem is pontosan így, de ezt. De a várva várt válasz nem jött. A vége fele kicsit kezdtem megszomorodni, hogy megint egy előadás.. ami semmit nem fog jelenteni. De a vége, a legvége volt a lényeg. Az egész arról szólt, hogy oda kell adni az életünket, hogy "meg kell halnunk" önmagunknak és teljesen az Övé kell hogy legyen az életünk. Igen oké ez mind szép és jó. Erről már hallottam.. ezt a tanítást ismerem. De aztán azt mondta a srác, hogy van mikor már talán évek óta harcolunk valamiért, talán az igazunkért, talán valakiért, valamiért és közben üresek vagyunk, semmit nem érzünk már, és belefásultunk. És el kell ezeket a dolgokat engedni, oda kell adni Istennek. Ki kell a kezünket üríteni, át kell mindent adni. Az életünket is, mert kell neki, akarja Isten az életünket, munkálkodni akar bennünk, és általunk, és nekünk rá kell bíznunk magunkat. És.. imádkoztunk, és elmondtam hogy szeretnék odaadni mindent.. azt is amivel több mint egy éve küzdök. Szeretném odaadni vagyis szeretném ha szeretném odaadni. De nem megy.. nem tudom, képtelen vagyok. Sokszor senki nem érti, hogy miért vagyok rossz kedvű, szomorú. Hiszen itthon minden rendben van, vannak hála Istennek szüleim, nem váltak el. Stb stb. Jó életem van. Igen, az van. Az mellékes hogy nem keresztények, hogy minden nap veszekednek egymással, hogy szinte alig hallok tőlük kedves szót. Nem látok boldog mosolyt az arcukon. Aggódok amiatt, hogy nem hisznek, aggódok, hogy én miért nem tudok nekik erről beszélni, aggódok hogy mi lesz így belőlem, hogy tudom az Urat szolgálni, hogy tudok neki élni és így tovább. Nekem ezek a gondjaim, nekem az fáj, hogy elhidegültem szinte mindenkitől, az fáj, hogy nem tudok Istenre bízni mindent. Az fáj, hogy gyötrődöm és a magam erejéből próbálok változtatni de nem megy. Az fáj, hogy szarnak és értéktelennek tartom magam. A legjobban az fáj, hogy nem tudom átadni neki Azt. Mert félek. És most mikor imádkoztunk és utána ének volt, leültem.. és zokogtam. Mert átakartam adni, átakartam élni, hogy valóban Isten gyermeke vagyok. Akit ő feltétel nélkül szeret. És egy pillanatra elhittem, hogy mindez valóra válhat és élhetek boldogan, olyan emberként aki Istenből táplálkozik, aki nem más emberben keresi a boldogságot hanem az Atyában. Úgy szeretnék ilyen lenni, ilyen életet élni. Annyira vágyom rá. De nem megy. Sajnálom.

...várj!...

2011.03.24. 10:08

„Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12)
 

Az életben gyakran azok a legnehezebb pillanatok, amikor úgy érezzük, Isten nem akar segíteni, vagy megadni azt az eredményt, amit várunk. Ilyenkor tanulunk valamit Isten hallgatásáról. Amikor Isten nem szól egy szót sem, akkor tanít minket, még a némaságával is. Azáltal enged növekednünk, hogy rákényszerít a gondolkodásra, a tanulmányozásra, arra, hogy magunk jöjjünk rá a végköveztetésre, míg Ő szerető szülőként várakozik a háttérben. A hit hallásból van, de a türelem a csendből születik. Türelmet Isten akkor ad nekünk, amikor a rossz dolgok nem változnak. Ez az Ő nyugtatója a nyugtalan szív számára. Ezt a balzsamot dörzsöli fájó izmaidba, amikor úgy tűnik, hogy már a végsőkig megfeszültek. Ezek azok az idők, amikor a fájdalom már olyan régóta tart, hogy egyedül Isten tudja megadni az elviseléshez szükséges türelmet – kegyelmét, mely átvisz rajta.

A várakozásnak sok haszna van. Például, ha megtanulsz várakozni és megfigyelni a dolgokat, jobb döntéseket fogsz hozni. Ma talán azt gondolod valamiről, hogy nem tudnál nélküle élni, de lehet, hogy holnap örülni fogsz annak, hogy nélküle élsz. „…semmi jót nem tagad meg az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:11 NKJV). Tehát, ha Isten azt mondja, „Várj!”, bízz benne! Vagy nem erre van most szükséged, vagy pedig valami jobbat tervez számodra. Azt mondod: „Jó, de közben mit csináljak?” A Biblia azt mondja: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14 Károli). Ne erőlködj, ne lármázz, ne cirkuszolj – engedd, hogy Isten végezze munkáját, és te megerősödve fogsz kijönni mindebből, és jobb eredményeket kapsz.

...mostanában...

2011.03.05. 21:53

Én túl vagyok rajta... Azon, hogy ő mint ember akit nagyon szerettem szakított velem. Ezen már egy ideje túl vagyok. Azon nem vagyok túl csak és nem is tudom túl tenni magam.. és félek új kapcsolatokat kezdeni... hogy szakított. Tehát azon hogy ő azon igen, de magán a tényen, hogy én nem voltam valakinek elég jó, úgy ahogy vagyok.. azt nem tudom feldolgozni. És hiába mondja nekem bárki, hogy milyen jó és értékes ember vagyok... Nem vagyok. Bennem tökre az van, hogy engem nem lehet szeretni... Erre se vagyok jó, arra sem vagyok jó, ezt nem lehetett velem csinálni, azt sem.. Ilyen voltam olyan voltam. És végig tök negatív dolgok. Innen visszanézve, valóban nem volt jó a kapcsolatunk ezen szakasza... De az hogy valaki képtelen volt engem szeretni úgy ahogy vagyok az fáj. És mondom túl vagyok Rajta. Ő nem hiányzik. Az hiányzik nagyon sokszor, hogy valaki úgy szeressen, mint aki szerelmes belém. Lehet hogy ez nyálas, nem érdekel, ezt érzem, és ez hiányzik.. valakitől, és nem tőle... és itt kezdődik nálam az, hogy túl vagyok rajta. Aminek örülök.. De azon hogy nem voltam elég jó... azon nem tudok túl jutni, sehogyse. És ez rossz, mert nem akarok bezárkózni, pedig megtettem... Hiányzik az a fajta szeretet, de ugyanakkor nem vágyom arra hogy megismerkedjek valakivel.. mert az van benne, hogy áh úgyse tud szeretni majd, úgy se tud elfogadni. Félek. És hiába bíztam Istenre... ha én bezárkózok és nem akarok megnyílni, akkor Isten se tud velem mit kezdeni... Csak akkor ha engedem őt, hogy hasson az életemben. És rábíztam mindent. Tényleg mindent. De ezt nem tudom. Túlságosan félek.

...érzelmi bezárkózás...

2011.02.26. 11:40

A Biblia ezt mondja: „Jerikó pedig be- és elzárkózott… se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki” (Józsué 6:1 Károli). Hallottál már valaha a „Jerikó szindrómáról”?
Azt nevezik így, amikor érzelmileg teljes bezárulsz. Félsz attól, hogy közeledj mások felé, vagy hogy bárkit is közel engedj. Falat építettél, így többé nem tudnak bántani. Vigyázz, mert ez a fal be is börtönözhet téged, és mindenki mást az életedben. Házasodhatsz Jerikóban, kimondhatod az esküt, viselheted a ruhát, felhúzhatod a gyűrűt, elmehetsz nászútra, de még mindig ott magasodnak a falak. Így talán arra gondolsz: „Ha elhagy, akkor sincs nagy baj. Van egy bankszámlám, amiről nem tud. Van egy tartalék tervem arra az esetre, ha ez nem működne.” Jézus azt mondta: „a férfi… összekapcsolódik feleségével” (Máté 19:5 NLT). De hogyan tudnál összekapcsolódni, ha nem vagy elérhető a keserűség, félelem és bizalmatlanság fala miatt? „A szeretet… türelmes… nem rója fel a rosszat… A szeretet soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:4-8) A szeretet nem fog működni, ha aszerint a filozófia szerint élsz: „Keresd a legjobbat, de számíts a legrosszabbra”. Itt az ideje egy ördögűzésnek! Ki kell űznötök a múlt kísérteteit, ha szeretnétek, hogy legalább valami reménye legyen az igazi közös jövőtöknek. Megbocsátani, amikor mélyen megbántottak, az egyik legnehezebb dolog, de meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a neheztelés többé már nem uralkodik rajtad.
Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Máté 18:21-22). Ne emlegesd fel többé a múltat, hanem add az Úrnak! Ő a falak lebontója, a kommunikáció helyreállítója, a tisztelet felépítője és a megtört szívek és megtört kapcsolatok gyógyítója.
Ha engeded, Ő segíteni fog, hogy újra élj, és újra szeress.

 

Na hát igen... valahogy így vagyok.

süti beállítások módosítása