Hát akármennyire is leszarom... azért szarul esik. Pedig azt hittem, hogy jó barátok vagyunk. Hát mindegy, egy emberrel kevesebb. Már úgyis lassan megutál mindenki mert bunkó vagyok, ez van. A másik meg nem tudom, próbálok úgy élni ahogy Isten akarja, tényleg próbálok. Most Tudjukkihez sem állok hozzá úgy ahogy eddig... előítéletekkel, hanem próbálok hmm nem is tudom hinni neki? Vagy valami ilyesmi. És ez jó, olyan értelembe, hogy így nincs bűntudatom, viszont ha megint bekavar.. az fantasztikus lesz, akkor tényleg elküldöm a fenébe... Jó úgyse küldöm el, csak a szám nagy. De néha annyira de annyira jól esne leugatni pár ember fejét, hogy az valami hihetetlen. Bennem csak gyűlnek ezek a dolgok és én elnyomom és nem veszek róluk tudomást, de egyszer lehet kitörök mint a Vezuv. Meg mindig kérem Istent, hogy legyen meg az Ő akarata. Na de... Azért ember vagyok.. és szerintem aki rábízza magát Istenre azért az is tudni szeretné, hogy na jó, de mégis mi az akaratod? Én is így vagyok ezzel. Rábízom, mert már rájöttem, hogy tényleg az a legjobb. De vajon az mi? És honnan fogom tudni? Egy igehirdetésből? Egy igéből? Vagy hogy? Szerintem sehonnan.. és lehet azt mondani, hogy jaj igen már megint negatív vagyok meg mittomén milyen... Nem azért mondom ezt mert ilyen vagyok, hanem mert ismerem magam... Tudom, hogy ha olvasok valamit a Bibliában, és az pont abba a szituációba vág amibe vagyok akkor először úú meg ááá dejóóó kaptam választ.. rá 10 percre meg.. hm mi van ha csak belebeszélem és nem is úgy van? Szóval, mégis honnan tudjam, hogy mit üzen meg hogy? Ez tök nehéz.. Nem tudom, lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen.. na nem baj. Majd ezen is dolgozok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.