Én túl vagyok rajta... Azon, hogy ő mint ember akit nagyon szerettem szakított velem. Ezen már egy ideje túl vagyok. Azon nem vagyok túl csak és nem is tudom túl tenni magam.. és félek új kapcsolatokat kezdeni... hogy szakított. Tehát azon hogy ő azon igen, de magán a tényen, hogy én nem voltam valakinek elég jó, úgy ahogy vagyok.. azt nem tudom feldolgozni. És hiába mondja nekem bárki, hogy milyen jó és értékes ember vagyok... Nem vagyok. Bennem tökre az van, hogy engem nem lehet szeretni... Erre se vagyok jó, arra sem vagyok jó, ezt nem lehetett velem csinálni, azt sem.. Ilyen voltam olyan voltam. És végig tök negatív dolgok. Innen visszanézve, valóban nem volt jó a kapcsolatunk ezen szakasza... De az hogy valaki képtelen volt engem szeretni úgy ahogy vagyok az fáj. És mondom túl vagyok Rajta. Ő nem hiányzik. Az hiányzik nagyon sokszor, hogy valaki úgy szeressen, mint aki szerelmes belém. Lehet hogy ez nyálas, nem érdekel, ezt érzem, és ez hiányzik.. valakitől, és nem tőle... és itt kezdődik nálam az, hogy túl vagyok rajta. Aminek örülök.. De azon hogy nem voltam elég jó... azon nem tudok túl jutni, sehogyse. És ez rossz, mert nem akarok bezárkózni, pedig megtettem... Hiányzik az a fajta szeretet, de ugyanakkor nem vágyom arra hogy megismerkedjek valakivel.. mert az van benne, hogy áh úgyse tud szeretni majd, úgy se tud elfogadni. Félek. És hiába bíztam Istenre... ha én bezárkózok és nem akarok megnyílni, akkor Isten se tud velem mit kezdeni... Csak akkor ha engedem őt, hogy hasson az életemben. És rábíztam mindent. Tényleg mindent. De ezt nem tudom. Túlságosan félek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.